Huhh, itt vagyok.
Tudom, nagyon sokat késtem, de mentségemre, katasztrófa az órarendem, és még nem alakultak ki a délutáni foglalkozások. Úgy néznek ki a dolgok, hogy hétfőn 8, kedden 6 (de különangol, az délután), szerdán 8, csütörtökön 7 és pénteken is 7 órám lesz, pedig nem gimis vagyok, hanem csak simán nyolcadikos.
Azért tényleg megpróbálok tartani valami rendet. xXx Alice.
Nem néztem Dani után, mert tudtam, hogy késztetést éreznék rá, hogy utánaordítsak, inkább lassan odasétáltam a csapattársaimhoz, akik a törölközőkön ültek, és beszélgettek. Tudtam, hogy Dalma és Lili rá fog kérdezni, hogy mi volt ez az egész, hiszen eddig nekem nem is volt barátom, de a legnagyobb meglepetésemre nem szóltak. Csupán Anna mosolygott rám kajánul, tudtam, hogy neki mindent el kell mesélnem.
Tudom, nagyon sokat késtem, de mentségemre, katasztrófa az órarendem, és még nem alakultak ki a délutáni foglalkozások. Úgy néznek ki a dolgok, hogy hétfőn 8, kedden 6 (de különangol, az délután), szerdán 8, csütörtökön 7 és pénteken is 7 órám lesz, pedig nem gimis vagyok, hanem csak simán nyolcadikos.
Azért tényleg megpróbálok tartani valami rendet. xXx Alice.
Nem néztem Dani után, mert tudtam, hogy késztetést éreznék rá, hogy utánaordítsak, inkább lassan odasétáltam a csapattársaimhoz, akik a törölközőkön ültek, és beszélgettek. Tudtam, hogy Dalma és Lili rá fog kérdezni, hogy mi volt ez az egész, hiszen eddig nekem nem is volt barátom, de a legnagyobb meglepetésemre nem szóltak. Csupán Anna mosolygott rám kajánul, tudtam, hogy neki mindent el kell mesélnem.
Azonban tényleg nem kell sokat várnom arra, hogy kérdezősködni kezdjenek. Megérkezett hát Szabina, aki nem bírta ki, hogy ne a pasikról beszéljen, ne sminkelje agyon magát... Körben ültünk, a reggelinket ettük. Szabina sorban kérdezgetett minket, hogy van-e barátunk. Végig kellett hallgatnom mind Dalma, mind Lili és Bella "pasizós" sztoriit. Aztán elérkezett hozzám. Tudtam, mit fog kérdezni, így sóhajtottam, és a rettegett mondat elhangzása után rávágtam:
- Igen.
- És úúúú, hogy jöttetek össze? Mennyi idős? Hogy néz ki? Mi a neve? - záporoztak felén a kérdések, én pedig igyekeztem normálisan megválaszolni őket.
- Tizenhat éves, Daninak hívják, kicsi korunk óta ismerjük egymást. Nemrég óta vagyunk együtt. Jól néz ki. - tettem hozzá mosolyogva, miközben eszembe jutott az arca, ahogy aludt a kanapénkon.
- Naaa, de mesélj! Hogy jöttetek össze? - nem akartam válaszolni, de a többiek mind a társaság orrára kötötték a dolgaikat, így már majdnem én is megszólaltam, de szerencsére az edző közölte, hogy kéne jönni bemelegíteni, így felálltam, leporoltam magam, és rájuk vigyorogtam: - majd később.
Már alig vártam, hogy újra mehessek Zegre. Már nem csak a család, hanem a barátom miatt is. Képtelen voltam elhinni, hogy van ilyen. Valaki velem akar járni. Velem. Egész magabiztosnak ismertem magam, de ezt nehéz volt megemészteni. Úgyhogy egy ideig tartott, hogy felfogjam a dolgokat, és rendezzem magamban a történteket.
Egész nap különösen jó kedvem volt, csak úgy ugrándoztam a homokban, ütöttem a labdát, még meg is dicsértek, hogy milyen jól játszom, én meg csak nevettem. Az egész boldogság valami megmagyarázhatatlan magabiztosságot adott, a többiek nem szívóztak velem. Más volt minden, egészen más.
Délután amikor hazaindultam, megnéztem a telefonom. Egész nap rá se figyeltem, annyira lekötött, hogy jól érezzem magam. Rögtön beugráltak az üzeneteim, egy privát számról: "Mi van Bajnok? Jó volt az edzés? xD". Azonnal tudtam, kitől jött, és azonnal válaszoltam is.
Péntek reggel éppen körbe-körbe futottunk, amikor kezdtem megelégelni azt, hogy Liliék látványosan menőznek a pasijaikkal, de azért nem mutattam ki, csak mentem körbe-körbe. Hülyén éreztem magam: mindig is utáltam a fürdőruhás edzéseket, nekem nem tetszett, ha rövidnadrágban és sportmelltartóban kell játszani. Pláne, hogy az összes nálunk egy évvel idősebb sulitársunk áll a pálya mellett, és figyel minket. Ketten, Peti és Ádi a barátnőiket, a többi meg bandázás" címszó alatt minket.
Már éppen felálltunk a pályára, aminek nem igazán örültem, mivel tőlük a második párban kellett állnom, amikor megláttam valaki ismerőset a strand bejáratán át közeledni. Hát nem Dani volt az? Messziről kiszúrtam, ahogy megy, ahogy mosolyog. Közben az edző leparancsolt minket a pályáról, hogy miután megtudtuk, hol állunk, ihassunk a futás után. Persze nem inni mentem, rögtön rohantam hozzá, miközben kibontottam az idegesítően összekötött hajam, ami az edzés kezdete óta zavart. Ott helyben ugrottam a nyakába.
- Na mi van, a Fanta már nem is érdekel? - kérdezte mosolyogva, amikor felém nyújtotta a félliteres üveget.
- Hogyhogy itt vagy? Mi ez? - kérdezgettem. - Várj, nekem vissza kell mennem. - közöltem. - Megvársz?
- Azért jöttem, hogy egész nap téged nézzelek, ahogy fürdőruhában ugrálsz a homokban.
- Oké, ez perverz volt, de kösz.
- Legalább igaz. - vonta meg a vállát.
- Ott a cuccom, felismered a törölközőt, nem? - nem volt kérdés, tudtam, hogy igen a válasz. Egy gyors puszi után elfutottam a lányok közé, és beálltam Annával szemben a bemelegítéshez. Először csak dobálgattuk a labdát, meg nyújtottunk. Aközben láttam meg Danit oldalt, a többi srác mellett, miközben a röpis gurulásokat csináltam. Lili barátjával kezdeményezett beszélgetést, aki röhögve válaszolgatott neki, meg minden. Úgy látszott, összehaverkodnak. Közben nem kerülte el a figyelmem, hogy milyen lélegzetelállítóan néz ki, de rögtön el is fordultam, nehogy észrevegye, hogy nézem. Tetejébe épp láttam, ahogy felém mutat, Peti követte a mozdulatot.
Ezután felálltunk játszani, párosával, én természetesen Annával. Meleg volt, így az edző nem csináltatott erősítést, csupán meccseztünk. Annával éppen a Kíra-Panna páros ellen kezdtünk, amikor Dani mögém állt és megfogott egy a hajamból kiálló tincset.
- Úgy nézel ki, mint egy szétázott kutya. - közölte kedvesen.
- Ez szép volt. Jobb bókokat nem tudsz? - kérdeztem.
- Nem. Na, menj játszani. - lökött be a pályára, és mögöttünk lévő hálónak dőlve figyelt minket, ami azt akadályozta meg, hogy a labda ne zakózzon egyenest a Balatonba.
- Bedobom, oké? - kérdeztem, mire a másik két lány bólintott, így áthajítottam hozzájuk. Szépen fogadta az egyik, feladta a másik, csak sajnos nem találta el az ütő. Mi kezdtünk. Kihátráltam a vonal mögé, és nyitottam. Pont. Nyitottam. Pont. És ez így ment még legalább tizenegy pontig, amíg egyszer be nem fogadta a lány. Imádtam nyitni, tudtam, hogy az elején elhúzunk majd.
Egészen jól ment a játék, feküdtünk a homokban rendesen. Ide-oda vetődtünk, Dani persze minden egyes esésemnél kiröhögött. Ez mégsem olyan volt, mint amikor Ádi, vagy valamelyik ribanc pasija röhög ki. Ez kedves volt, szeretetteljes nevetés. Biztos voltam benne, hogy ha nem álltam volna fel minden egyes bukfenc után, akkor nem röhögne.
Pályacserénél láttam, hogy az edzőnk, a hatalmas Tibi bácsi odamegy Danihoz. Először megijedtem, hátha elküldi, de láttam, hogy röhögnek valamin, úgyhogy megnyugodtam, mondván akkor rossz nem sülhet ki belőle. Valamit nagyon mesélt neki, aztán minta kérdés következett volna, mire Dani rám mutatott. Akkor esett le, mi is lehetett a kérdés.
Az ebédet a lehető leggyorsabban ettem meg, utána pedig amint mehettem, futottam is vissza a törölközőkhöz. Dani már ott várt, hogy bemenjünk a vízbe, úgyhogy már indultunk is.
- Most kezdem érteni, miért is látványsport a röplabda. - jegyezte meg. - Persze, csak ha női szakágról beszélünk.
A megjegyzése egy határozott hátbavágást érdemelt, de nem hagytam volna ki, hogy visszavágjak.
- Azért a férfi atlétika sem rossz látványsportnak, nem?
- Ez most megsértett. Azt akarod, hogy tütüben ugrándozzak egy rúdon?
- Hát, hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem a te sportod lenne.
- Mi, a rúd? Igazad van, neked jobban állna.
Ez túl magas labda volt az edzéstől kifáradt lelkemnek, úgyhogy inkább hagytam, hadd röhögjön saját magán.
- Hogyhogy anyádék elengedtek? - kérdeztem.
- Igazából nem nagyon kellett kérnem. Te itt vagy, úgyhogy nem egyedül lennék, vezetni tudok, ő meg amúgy sincs otthon, megint valami újságos rendezvényre ment.
- Mennyi idő motorral idáig az út?
- Számoltam is, hetvenkét perc.
- Az viszonylag jó. Többiek Aquáznak?
- Szerintem nem, mert Kikit meghívták Alexa szülei, hogy menjen el velük nyaralni két napra Karosra, a többiek meg gondolom gépeznek. De majd valamikorra összehozzuk. Csak legyél ott.
- Tényleg, ők már tudnak erről? - emeltem fel az összekulcsolt ujjainkat.
- Mióta megváltoztattam Twitteren a kapcsolati állapotot, azóta szerintem tudnak.
- De nem raktad ki, hogy velem, mert akkor nekem is kint lenne.
- Ja, de szerinted, ha te elpletykálod Kisalíznak, ők rögtön Kikinek, aki előbb tudja meg tőle, mint tőlem, aki nem bírja, ki, hogy ne beszéljen erről valakivel, és végső esetben Bálintnak mondja, aki jóban van Lacival, akinek meg nincs diszkréciója, így Gergő orrára köti, aki meg Szentapu és a barátnője előtt nincs titka?
- Oké, jogos, abban a suliban gyorsabban terjed a pletyka mint a herpesz. De szerintem most éppen rólam beszélnek. - mutattam hátra az étterem felé.
- Szard le nagy ívben. Meg Kingánékat is.
- Ő biztosan sejti.
- Persze, szerintem látta eleve a kiírást is, meg amúgy is tudja, hogy ki vagy. Mindig is tudta, hogy bírlak, nem lehet olyan ostoba, hogy nem vágta le.
- Szegény biztosan depressziós.
- Vázolom, szerintem milyen egy depressziós: ül magában a szobájában, Adele-t hallgat, feketében magába fordul. És milyen Kinga? Biztos vagyok benne, hogy már most a sarkon áll. - forgatta meg a szemét.
Lassan odaértünk a vízhez. A lépcsőre támaszkodtam, és megvártam, amíg Dani felméri a terepet.
- Milyen hideg? - kérdezte,
- Én ebben nem megyek bele, de te bírni fogod. - közöltem.
-Akkor belelöklek. - vonta meg a vállát, és elindult felém.
- Azt aztán nem.
- Csak úgy szólok, hogy te vagy ötven kiló, míg én hetven. Erőfölény.
- Nem ér. - közöltem durcásan.
- Jó, akkor most kedvesen megengedem, hogy belemenj egyedül.
- Igazán nagylelkű vagy.
Miután elküszködtem magam addig, hogy lebukjak, már nem volt olyan hideg. Beúsztunk a stégig, ahonnan ugrálni szoktam az emberek a vízbe. Dani meg akarta mutatni, milyen karizmai vannak, így a lépcső helyett a felkapaszkodást választotta, és azonban puding létemre az egyszerűbb úton jutottam fel.
- Itt jó az idő. - dőltem el hanyatt a meleg elemeken.- Ha bele mersz lökni, ott végzed, ahol én.
- Nem azért, de jönnek a csapattársaid.
- Mi? - ültem fel hirtelen. - Teleportálj.
- Tévedésben élsz, rossz sráccal kezdtél, ha azt hiszed tudom változtatni a helyem varázsütésre.
- Ó, akkor szakítanunk kell.
- Ez esetben. - közölte, és közelebb lépett - Ez sem tiltott. - jegyezte meg, és hátulról meglökött. Annyira nem számítottam erre, hogy be sem fogtam az orrom, a szemem is csak a vízbe érés után sikerült becsuknom. Mint minden kiszámíthatatlan esésnél, akkor is rögtön a felsőmhöt nyúltam, de szerencsére a helyén maradt.
- Ezt nem úszod meg. - mondtam, amikor felértem a víz alól
- Nem-e? - kérdezte kajánul, a kezében pedig a levehető melltartópántjaim lógtak.
- Azt hogyan?
- A célom az volt, hogy az egész a kezemben maradjon, de ezt még tökéletesítenem kell. Na, gyere, felhúzlak. - nyújtotta a karját.
Először megpróbálkoztam azzal, hogy belerántom, de számított rá, erősen tartott, így nem jött össze a dolog.
- Szerencséd, hogy nem az aqua-ban voltunk. Ott átlátszik a víz.
- Szerinted ott megpróbálnám lerántani rólad?
- Ebben van ráció. Na, segíts, még nem értek ide.
Hátat fordítottam neki, mire az első részben található helyére akasztotta, és megkötötte.
- Nem szoros?
- Inkább az legyen. - röhögtem el magam.
Végül ez lett a végszavam, ugyanis megérkeztek a többiek. Elsőként a fő ribanc, Dalma jött fel, mögötte szorosan Ádi. Mivel nem tud úszni, Lili lett a következő, utána persze Peti, majd azok, akik "nem számítottak annyira". Én a stég közepén ültem, nehogy valaki úgy döntsön, hogy beledob. Dani kezet fogott Petivel és Ádival, úgy néz ki, egészen jóban lettek.
Dalma persze rögtön megtalálta a barátomat, és kérdezgetni kezdte mindenféle dolgokról.
- És te is Ady-s vagy?
- Igen.
- És hányadikos?
- Tizedikes leszek. - válaszolta tömören. Gondoltam, hogy elege lesz belőle, de nem tudtam elrángatni mellőle. Azért, engem is elfoglaltak a dolgok.
- Te most le szeretnél engem innen hátsó szándékkal lökni? - röhögtem rá Ádira.
- Úgy nézett ki.
- Na, gyere. Próbálkozni lehet.
Ádiról tudni kellett, hogy kicsit ducis volt (oké, nem nagyon), és nem igazán erős, így egy kisebb csatát követően ő landolt a Balatonban. Közben Lili nyávogott, hogy őt márpedig be nem merjék dobni, mert nem tud úszni, mire az egyik lány, Vanda felé fordult:
- Miért? Olyan magas vagy, simán leér a lábad.
Végül fél hatkor búcsúztunk el agymástól a strand kapujában. A vége felé azért otthagytuk a társaságot, kijöttünk, töltöttünk egy kis időt kettesben, de eljött az idő, amikor mennie kellett. Egy csókkal búcsúzott, és megígérte, hogy jön még.
Már alig vártam, hogy újra mehessek Zegre. Már nem csak a család, hanem a barátom miatt is. Képtelen voltam elhinni, hogy van ilyen. Valaki velem akar járni. Velem. Egész magabiztosnak ismertem magam, de ezt nehéz volt megemészteni. Úgyhogy egy ideig tartott, hogy felfogjam a dolgokat, és rendezzem magamban a történteket.
Egész nap különösen jó kedvem volt, csak úgy ugrándoztam a homokban, ütöttem a labdát, még meg is dicsértek, hogy milyen jól játszom, én meg csak nevettem. Az egész boldogság valami megmagyarázhatatlan magabiztosságot adott, a többiek nem szívóztak velem. Más volt minden, egészen más.
Délután amikor hazaindultam, megnéztem a telefonom. Egész nap rá se figyeltem, annyira lekötött, hogy jól érezzem magam. Rögtön beugráltak az üzeneteim, egy privát számról: "Mi van Bajnok? Jó volt az edzés? xD". Azonnal tudtam, kitől jött, és azonnal válaszoltam is.
Péntek reggel éppen körbe-körbe futottunk, amikor kezdtem megelégelni azt, hogy Liliék látványosan menőznek a pasijaikkal, de azért nem mutattam ki, csak mentem körbe-körbe. Hülyén éreztem magam: mindig is utáltam a fürdőruhás edzéseket, nekem nem tetszett, ha rövidnadrágban és sportmelltartóban kell játszani. Pláne, hogy az összes nálunk egy évvel idősebb sulitársunk áll a pálya mellett, és figyel minket. Ketten, Peti és Ádi a barátnőiket, a többi meg bandázás" címszó alatt minket.
Már éppen felálltunk a pályára, aminek nem igazán örültem, mivel tőlük a második párban kellett állnom, amikor megláttam valaki ismerőset a strand bejáratán át közeledni. Hát nem Dani volt az? Messziről kiszúrtam, ahogy megy, ahogy mosolyog. Közben az edző leparancsolt minket a pályáról, hogy miután megtudtuk, hol állunk, ihassunk a futás után. Persze nem inni mentem, rögtön rohantam hozzá, miközben kibontottam az idegesítően összekötött hajam, ami az edzés kezdete óta zavart. Ott helyben ugrottam a nyakába.
- Na mi van, a Fanta már nem is érdekel? - kérdezte mosolyogva, amikor felém nyújtotta a félliteres üveget.
- Hogyhogy itt vagy? Mi ez? - kérdezgettem. - Várj, nekem vissza kell mennem. - közöltem. - Megvársz?
- Azért jöttem, hogy egész nap téged nézzelek, ahogy fürdőruhában ugrálsz a homokban.
- Oké, ez perverz volt, de kösz.
- Legalább igaz. - vonta meg a vállát.
- Ott a cuccom, felismered a törölközőt, nem? - nem volt kérdés, tudtam, hogy igen a válasz. Egy gyors puszi után elfutottam a lányok közé, és beálltam Annával szemben a bemelegítéshez. Először csak dobálgattuk a labdát, meg nyújtottunk. Aközben láttam meg Danit oldalt, a többi srác mellett, miközben a röpis gurulásokat csináltam. Lili barátjával kezdeményezett beszélgetést, aki röhögve válaszolgatott neki, meg minden. Úgy látszott, összehaverkodnak. Közben nem kerülte el a figyelmem, hogy milyen lélegzetelállítóan néz ki, de rögtön el is fordultam, nehogy észrevegye, hogy nézem. Tetejébe épp láttam, ahogy felém mutat, Peti követte a mozdulatot.
Ezután felálltunk játszani, párosával, én természetesen Annával. Meleg volt, így az edző nem csináltatott erősítést, csupán meccseztünk. Annával éppen a Kíra-Panna páros ellen kezdtünk, amikor Dani mögém állt és megfogott egy a hajamból kiálló tincset.
- Úgy nézel ki, mint egy szétázott kutya. - közölte kedvesen.
- Ez szép volt. Jobb bókokat nem tudsz? - kérdeztem.
- Nem. Na, menj játszani. - lökött be a pályára, és mögöttünk lévő hálónak dőlve figyelt minket, ami azt akadályozta meg, hogy a labda ne zakózzon egyenest a Balatonba.
- Bedobom, oké? - kérdeztem, mire a másik két lány bólintott, így áthajítottam hozzájuk. Szépen fogadta az egyik, feladta a másik, csak sajnos nem találta el az ütő. Mi kezdtünk. Kihátráltam a vonal mögé, és nyitottam. Pont. Nyitottam. Pont. És ez így ment még legalább tizenegy pontig, amíg egyszer be nem fogadta a lány. Imádtam nyitni, tudtam, hogy az elején elhúzunk majd.
Egészen jól ment a játék, feküdtünk a homokban rendesen. Ide-oda vetődtünk, Dani persze minden egyes esésemnél kiröhögött. Ez mégsem olyan volt, mint amikor Ádi, vagy valamelyik ribanc pasija röhög ki. Ez kedves volt, szeretetteljes nevetés. Biztos voltam benne, hogy ha nem álltam volna fel minden egyes bukfenc után, akkor nem röhögne.
Pályacserénél láttam, hogy az edzőnk, a hatalmas Tibi bácsi odamegy Danihoz. Először megijedtem, hátha elküldi, de láttam, hogy röhögnek valamin, úgyhogy megnyugodtam, mondván akkor rossz nem sülhet ki belőle. Valamit nagyon mesélt neki, aztán minta kérdés következett volna, mire Dani rám mutatott. Akkor esett le, mi is lehetett a kérdés.
Az ebédet a lehető leggyorsabban ettem meg, utána pedig amint mehettem, futottam is vissza a törölközőkhöz. Dani már ott várt, hogy bemenjünk a vízbe, úgyhogy már indultunk is.
- Most kezdem érteni, miért is látványsport a röplabda. - jegyezte meg. - Persze, csak ha női szakágról beszélünk.
A megjegyzése egy határozott hátbavágást érdemelt, de nem hagytam volna ki, hogy visszavágjak.
- Azért a férfi atlétika sem rossz látványsportnak, nem?
- Ez most megsértett. Azt akarod, hogy tütüben ugrándozzak egy rúdon?
- Hát, hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem a te sportod lenne.
- Mi, a rúd? Igazad van, neked jobban állna.
Ez túl magas labda volt az edzéstől kifáradt lelkemnek, úgyhogy inkább hagytam, hadd röhögjön saját magán.
- Hogyhogy anyádék elengedtek? - kérdeztem.
- Igazából nem nagyon kellett kérnem. Te itt vagy, úgyhogy nem egyedül lennék, vezetni tudok, ő meg amúgy sincs otthon, megint valami újságos rendezvényre ment.
- Mennyi idő motorral idáig az út?
- Számoltam is, hetvenkét perc.
- Az viszonylag jó. Többiek Aquáznak?
- Szerintem nem, mert Kikit meghívták Alexa szülei, hogy menjen el velük nyaralni két napra Karosra, a többiek meg gondolom gépeznek. De majd valamikorra összehozzuk. Csak legyél ott.
- Tényleg, ők már tudnak erről? - emeltem fel az összekulcsolt ujjainkat.
- Mióta megváltoztattam Twitteren a kapcsolati állapotot, azóta szerintem tudnak.
- De nem raktad ki, hogy velem, mert akkor nekem is kint lenne.
- Ja, de szerinted, ha te elpletykálod Kisalíznak, ők rögtön Kikinek, aki előbb tudja meg tőle, mint tőlem, aki nem bírja, ki, hogy ne beszéljen erről valakivel, és végső esetben Bálintnak mondja, aki jóban van Lacival, akinek meg nincs diszkréciója, így Gergő orrára köti, aki meg Szentapu és a barátnője előtt nincs titka?
- Oké, jogos, abban a suliban gyorsabban terjed a pletyka mint a herpesz. De szerintem most éppen rólam beszélnek. - mutattam hátra az étterem felé.
- Szard le nagy ívben. Meg Kingánékat is.
- Ő biztosan sejti.
- Persze, szerintem látta eleve a kiírást is, meg amúgy is tudja, hogy ki vagy. Mindig is tudta, hogy bírlak, nem lehet olyan ostoba, hogy nem vágta le.
- Szegény biztosan depressziós.
- Vázolom, szerintem milyen egy depressziós: ül magában a szobájában, Adele-t hallgat, feketében magába fordul. És milyen Kinga? Biztos vagyok benne, hogy már most a sarkon áll. - forgatta meg a szemét.
Lassan odaértünk a vízhez. A lépcsőre támaszkodtam, és megvártam, amíg Dani felméri a terepet.
- Milyen hideg? - kérdezte,
- Én ebben nem megyek bele, de te bírni fogod. - közöltem.
-Akkor belelöklek. - vonta meg a vállát, és elindult felém.
- Azt aztán nem.
- Csak úgy szólok, hogy te vagy ötven kiló, míg én hetven. Erőfölény.
- Nem ér. - közöltem durcásan.
- Jó, akkor most kedvesen megengedem, hogy belemenj egyedül.
- Igazán nagylelkű vagy.
Miután elküszködtem magam addig, hogy lebukjak, már nem volt olyan hideg. Beúsztunk a stégig, ahonnan ugrálni szoktam az emberek a vízbe. Dani meg akarta mutatni, milyen karizmai vannak, így a lépcső helyett a felkapaszkodást választotta, és azonban puding létemre az egyszerűbb úton jutottam fel.
- Itt jó az idő. - dőltem el hanyatt a meleg elemeken.- Ha bele mersz lökni, ott végzed, ahol én.
- Nem azért, de jönnek a csapattársaid.
- Mi? - ültem fel hirtelen. - Teleportálj.
- Tévedésben élsz, rossz sráccal kezdtél, ha azt hiszed tudom változtatni a helyem varázsütésre.
- Ó, akkor szakítanunk kell.
- Ez esetben. - közölte, és közelebb lépett - Ez sem tiltott. - jegyezte meg, és hátulról meglökött. Annyira nem számítottam erre, hogy be sem fogtam az orrom, a szemem is csak a vízbe érés után sikerült becsuknom. Mint minden kiszámíthatatlan esésnél, akkor is rögtön a felsőmhöt nyúltam, de szerencsére a helyén maradt.
- Ezt nem úszod meg. - mondtam, amikor felértem a víz alól
- Nem-e? - kérdezte kajánul, a kezében pedig a levehető melltartópántjaim lógtak.
- Azt hogyan?
- A célom az volt, hogy az egész a kezemben maradjon, de ezt még tökéletesítenem kell. Na, gyere, felhúzlak. - nyújtotta a karját.
Először megpróbálkoztam azzal, hogy belerántom, de számított rá, erősen tartott, így nem jött össze a dolog.
- Szerencséd, hogy nem az aqua-ban voltunk. Ott átlátszik a víz.
- Szerinted ott megpróbálnám lerántani rólad?
- Ebben van ráció. Na, segíts, még nem értek ide.
Hátat fordítottam neki, mire az első részben található helyére akasztotta, és megkötötte.
- Nem szoros?
- Inkább az legyen. - röhögtem el magam.
Végül ez lett a végszavam, ugyanis megérkeztek a többiek. Elsőként a fő ribanc, Dalma jött fel, mögötte szorosan Ádi. Mivel nem tud úszni, Lili lett a következő, utána persze Peti, majd azok, akik "nem számítottak annyira". Én a stég közepén ültem, nehogy valaki úgy döntsön, hogy beledob. Dani kezet fogott Petivel és Ádival, úgy néz ki, egészen jóban lettek.
Dalma persze rögtön megtalálta a barátomat, és kérdezgetni kezdte mindenféle dolgokról.
- És te is Ady-s vagy?
- Igen.
- És hányadikos?
- Tizedikes leszek. - válaszolta tömören. Gondoltam, hogy elege lesz belőle, de nem tudtam elrángatni mellőle. Azért, engem is elfoglaltak a dolgok.
- Te most le szeretnél engem innen hátsó szándékkal lökni? - röhögtem rá Ádira.
- Úgy nézett ki.
- Na, gyere. Próbálkozni lehet.
Ádiról tudni kellett, hogy kicsit ducis volt (oké, nem nagyon), és nem igazán erős, így egy kisebb csatát követően ő landolt a Balatonban. Közben Lili nyávogott, hogy őt márpedig be nem merjék dobni, mert nem tud úszni, mire az egyik lány, Vanda felé fordult:
- Miért? Olyan magas vagy, simán leér a lábad.
Végül fél hatkor búcsúztunk el agymástól a strand kapujában. A vége felé azért otthagytuk a társaságot, kijöttünk, töltöttünk egy kis időt kettesben, de eljött az idő, amikor mennie kellett. Egy csókkal búcsúzott, és megígérte, hogy jön még.