Tudom, nem túl hosszú... De remélem azért tetszeni fog...
Ha nem hallottam volna a hangját, lehet, hogy eltévedek. Nem mintha a falusi iskola olyan nagy lett volna, de számomra mégis idegenen hatott a túl barátságos, túl szép környezet, így két sarkonként úgy éreztem, mintha valami elkényeztetett libák kollégiumában járnék.
Ha nem hallottam volna a hangját, lehet, hogy eltévedek. Nem mintha a falusi iskola olyan nagy lett volna, de számomra mégis idegenen hatott a túl barátságos, túl szép környezet, így két sarkonként úgy éreztem, mintha valami elkényeztetett libák kollégiumában járnék.
Voltak emberek a folyosókon, de tudtam, hogy óra van méghozzá a második. Alíznak biosz. Ha nem ez lett volna, eltökélt szándékom lett volna úgy benyitni az osztályába, hogy hülyét csinálok belőle, de annyira rühellte a biosztanárát, és az is őt, hogy inkább nem csináltam semmit. Átvágtam a hetedik osztályos teremből kizúduló lyukasórásokon, majd benyitottam a 141-es terembe, a 8/b.-be.
- Jó napot, Alízért jöttem. - csak álltam az ajtóban, és ezt mondtam. A barátnőm a táblánál állt, és éppen tüdőt rajzolt, meg hörgőcskéket. A tanárja kritikus szemmel bámulta, de rögtön rám nézett. - Hát te meg ki vagy? - kérdezte. Úgy tűnt, az emlékei között kutat, hogy vajon ballagtatott-e, de láttam, hogy nem ismer fel. Nem tudtam, mit mondjak, elvégre ha azt mondom, hogy a barátja, akkor csak még jobban elítélheti.
- Bán Dániel vagyok. - mutatkoztam be illedelmesen. Alíz osztályából többen összesúgtak. Valószínűleg hallották már a nevem. - Alízért jöttem, mert meccsre megyünk a kosárcsapattal. A többiek lent várnak minket a buszban, engem küldtek fel érte.
A tanár kettőnk között kapkodta a fejét, majd felsóhajtott. Négyötöd, ha kegyelmezel tanulni, jövő órán javíthatod.
Alíz boldogan pattant a helyére, a középső padsor második padjához. A padtársa addigra már nekidobta a tolltartóját. Egy laza mozdulattal a táskájába söpört mindent, ami csak a padján hevert, amit a tanár szörnyülködve nézett, miközben újabb felelő után kajtatott.
A teremben körbenézve megláttam Zsoltit. Tudta, ki vagyok, felismert, én is tudtam, hogy ki ő. Látszott a szemén, hogy tudja, hogy tudom, mi történt anno közöttük.
Alíz mellém pattant, majd boldogan megszólalt:
- Aztán jók legyetek ám! Tudjátok, a szervrendszer az az.... - itt éreztem, hogy szerencsétlen tanár nem volt felkészülve erre a monológra a második órában, így szó szerint kirángattam a barátnőmet a teremből, aki persze a folyosón ordítva fejezte be a definíciót.
- Most már teljes az életük, hogy ezt tudják. - közöltem vele.
- Látod, milyen kedves vagyok? - mosolygott rám.
- Vigyem? - pillantottam a hátizsákjára.
- Jó, hogy mondod, választhatsz. Pöttyös hátitáska, vagy lányneves oldaltáska. - nézett le a ZTE-s névvel ellátott, hatalmas oldaltáskára.
- Add a pöttyöset. - vontam meg a vállam.
Kissé zavaró volt, hogy szinte mindenkit ismert, és másodpercenként odaköszönt valakinek a folyosón. Persze őt mindenki viszont ismerte, engem meg csak bámultak. Főleg a kezeinket. Falusi pletyka.
A parkolóba érve valóban ott volt a busz, már az ajtóból láttam, így gyorsan döntöttem, és magamhoz húztam Alízt, aki nem számított a hirtelen mozdulatra, és a lendülettől a mellkasomnak esett, és a két nyitott tenyerével igyekezett megtámasztani magát.
- Direkt csinálod? - kérdezte, de válasz helyett megcsókoltam. Ez most nem az a gyengéd fajta volt, hanem az, amelyikkel tudatosítottam benne, hogy akarom, hogy régen láttam, és hogy szeretnék kettesben maradni vele. Mikor elhúzódtam tőle kipirulva nézett fel rám, de szerintem nagyon levegőt venni sem volt ideje, mert rögtön kapott egy gyengédet is.
A busz felé sétálva megkértem, mesélje el, hogyan is kezdődött a csodálatos bioszfelelése.
-... és akkor megkérdezte, mi az a laza rostos kötőszövet. - közölte, amikor felléptünk a buszra.
- Az az a rózsaszín hosszúkás, rózsaszín cucc nem, ami a bioszkönyvemben van? - kérdezte Kiki.
- De. Már csak az a kérdés, hogy mit keres a nyolcadikos anyag a tizedikes könyvedben. - röhögte ki a barátnőm.
- Szóval az, ami ott a bőrhám alatt van, nem? - kérdezte Kiki, miközben Alíz leült közé és közém.
- Az irha alatt van a bőralja, és abban van. Elvileg.
- Két zseniális biológus vitatkozik. - sóhajtotta Kisalíz.
Alíz boldogan pattant a helyére, a középső padsor második padjához. A padtársa addigra már nekidobta a tolltartóját. Egy laza mozdulattal a táskájába söpört mindent, ami csak a padján hevert, amit a tanár szörnyülködve nézett, miközben újabb felelő után kajtatott.
A teremben körbenézve megláttam Zsoltit. Tudta, ki vagyok, felismert, én is tudtam, hogy ki ő. Látszott a szemén, hogy tudja, hogy tudom, mi történt anno közöttük.
Alíz mellém pattant, majd boldogan megszólalt:
- Aztán jók legyetek ám! Tudjátok, a szervrendszer az az.... - itt éreztem, hogy szerencsétlen tanár nem volt felkészülve erre a monológra a második órában, így szó szerint kirángattam a barátnőmet a teremből, aki persze a folyosón ordítva fejezte be a definíciót.
- Most már teljes az életük, hogy ezt tudják. - közöltem vele.
- Látod, milyen kedves vagyok? - mosolygott rám.
- Vigyem? - pillantottam a hátizsákjára.
- Jó, hogy mondod, választhatsz. Pöttyös hátitáska, vagy lányneves oldaltáska. - nézett le a ZTE-s névvel ellátott, hatalmas oldaltáskára.
- Add a pöttyöset. - vontam meg a vállam.
Kissé zavaró volt, hogy szinte mindenkit ismert, és másodpercenként odaköszönt valakinek a folyosón. Persze őt mindenki viszont ismerte, engem meg csak bámultak. Főleg a kezeinket. Falusi pletyka.
A parkolóba érve valóban ott volt a busz, már az ajtóból láttam, így gyorsan döntöttem, és magamhoz húztam Alízt, aki nem számított a hirtelen mozdulatra, és a lendülettől a mellkasomnak esett, és a két nyitott tenyerével igyekezett megtámasztani magát.
- Direkt csinálod? - kérdezte, de válasz helyett megcsókoltam. Ez most nem az a gyengéd fajta volt, hanem az, amelyikkel tudatosítottam benne, hogy akarom, hogy régen láttam, és hogy szeretnék kettesben maradni vele. Mikor elhúzódtam tőle kipirulva nézett fel rám, de szerintem nagyon levegőt venni sem volt ideje, mert rögtön kapott egy gyengédet is.
A busz felé sétálva megkértem, mesélje el, hogyan is kezdődött a csodálatos bioszfelelése.
-... és akkor megkérdezte, mi az a laza rostos kötőszövet. - közölte, amikor felléptünk a buszra.
- Az az a rózsaszín hosszúkás, rózsaszín cucc nem, ami a bioszkönyvemben van? - kérdezte Kiki.
- De. Már csak az a kérdés, hogy mit keres a nyolcadikos anyag a tizedikes könyvedben. - röhögte ki a barátnőm.
- Szóval az, ami ott a bőrhám alatt van, nem? - kérdezte Kiki, miközben Alíz leült közé és közém.
- Az irha alatt van a bőralja, és abban van. Elvileg.
- Két zseniális biológus vitatkozik. - sóhajtotta Kisalíz.
- Nem is sejtes mennyire zseniálisak... - vettem közbe Kikire és Alízra nézve, akik még mindig a bőr rétegein voltak kiakadva.
- Mielőtt még akármelyikőtök is elgondolkozna azon, hogy orvos lesz, közlöm, hogy a bőrnek három rétege van! - szólt közbe Kisalíz, megelégelve a dolgot.
- Mondtam!
- Én hétnek tanultam. - duzzogott Kiki.
- Ciki. Kivel is játszunk? - terelte el Alíz a beszélgetést.
- Győrrel nem? - kapcsolódott be Dorina.
- Az ETO-ban úgyis a kézisek a jók. - döntötte el Kisalíz.
- Vélemény az van. De amúgy az ETO-val, vagy a Győrrel? Nem mindegy.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállam, de annyira nem is érdekelt, ki az ellenfél.
Miután körülbelül kiveséztük a témát a busz egy része elcsendesedett, hiszen a társaság már vagy öt óta ébren volt. A legtöbben zenét hallgattak, de volt olyan, aki tableten nézett letölthető filmet.
Győrbe érve kiderült, hogy a lányok vagy hat csapattal játszanak aznap, mire egyértelműen felsóhajtottak, és legtöbben az ajtó felé nézelődtek.
- A pálya fél óra múlva a miénk, öltözzetek! - adta ki Gáll a parancsot, mi meg jobb híján őt követtük a lelátóra. A Nyíregyháza és a Kecskemét harcoltak éppen a pályán.
- Gyerekek, ingyenmozi van. - jelentette ki Barna a pályára nézve, ahol éppen tíz lány ugrált a labdáért.
- Azért csináljunk úgy, mintha hűségesek lennénk. - tette hozzá Kiki.
- Könnyű nektek, a ti csajotok nem jön ki mindjárt hátulról. - jegyeztem meg, de azért csatlakoztam a lánymeccs bámulásához.
- Azért szerintem téged sem kell félteni. - nézett rám Barna.
A lányoknak tényleg nem kellett sok, már jöttek is ki, a kék-fehér mezben meg a sárga melegítőfelsőben. Alíz a lelátó tetejéről hozzám vágott egy zacskót. - Segíts. - kérte.
Már elég jól tudtam, hova kell neki rakni az izomcsíkokat, így mindet felragasztottam gerincre-vállra. A medencevédőjét is fel kellet húzni még kissé.
- Úgy nézel ki, mint egy hadirokkant. - vettem oda neki a véleményem.
- Arra gondolj Dani, de mindig arra gondolj, amikor ez a szar leszedte a szőrt a lábadról. - világított rá egy nem túl kellemes emlékre.
Régebben nekem is kellett hordanom a vádlimon ilyen izomszorítót, és egyszer túl erősen nyomtuk rá, amikor levettem, akkor pedig egy furcsa, cikkcakkos alakban szedte le a szőrt a lábamról. Mivel nyár volt, nem maradhatott így, ezért Alíz elrángatott egy kozmetikushoz, aki elég furcsán nézett rám, amikor rájöttem, hogy a gyanta igenis fáj. Alíz egy ideig basztatott is vele, hogy akkor most legalább tudom, mit él át ő.
- Nagyon vicces vagy. - közöltem vele, mire csak mosolygott.
- Lányok, negyed órátok van, és melegítünk! - kiáltotta Gáll. A pályáról már jöttek le a játékosok.
Alíz a ruhám ujjával szórakozott, ide oda tekergette a póló szélét. Tudtam, hogy ideges, és ezzel vonja el a figyelmét, de azért el kell mondani, nem hagyott hidegen a mozdulat. Gondolom, mindezt észrevette, amikor magamhoz húztam, és átfogtam a derekát.
- Gyerekek, ha pornót akarok, akkor azt légyszíves hagyjátok meg a netnek, nem itt élőben vagyok rá kíváncsi. - jegyezte meg Barna.
- Ja, közszeméremsértésért lecsuknak titeket. - tette hozzá Kiki.
- Összefogtak ellenünk. - suttogta Alíz röhögve.
- Lehet.
A bemelegítés után egymás mellett álltak a pályán, a vonalon, és várták az engedélyt a bevonulásra. A kezdőcsapat játékosai Alíz, Tünde, Kisalíz, Dorina és Flóra voltak, ebből ketten nagyon magasak (Flóra és Dorina), Tünde középmagas, de a két Alíz nagyon alacsony. Oké, Kisalízt nem tudom, hány centi lehetett, de Alíz 155 centit számlált, és mivel üt centi minimum van közöttük, így valahol 150 körül lehetett.
- Frissítettem a facebookon, hogy meccsen vagyunk. Most jön a twitter. - közölte Barna.
- Kép van hozzá? - kérdezte Kiki.
- Persze, mit is képzelsz rólam? - kérdezett vissza amaz.
A meccset néztem, ahol Alíznak kellett ugrania, amit sosem értettem, elvégre ő szinte a legalacsonyabb, és mellette mindig magasabb ugrik. Hát, nem is szereztük meg a labdát, az ellenfél irányítója (a meze hátulján M. Fanni névvel) vitte a labdát, de nem sikerült bedobnia, mert Dorina olyan sapkát nyomott neki, hogy kedvem lett volna felugorva éljenezni. A labdát megszerző Tünde rögtön Alíznak passzolta le, aki lévén irányító, vitte-vitte a pálya másik feléig. A labdát a teljesen üresen álló játékosunknak, Flórának dobta, és ezzel elérte, amit akart: minden kecskeméti Flórára rohant, aki könnyen visszadobta Alíznak, aki így, hogy a saját védőjét is lerázta, egy hárompontossal kezdte a meccset.
A Kecslemét egészen szépen játszott, technikai hibájuk nem sok volt, de látszott, hogy nincsen sok meccsgyakorlatuk, nem szokták meg a dolgot. Alízéknak meg hát... Egy elég összeszedett, jó képességekkel rendelkező csapat, akik zsinórban háromszor másodikak a bajnokságon. Látszott is a különbség, Gáll szinte egyszer sem cserélt, amit a padon ülő öt lány nem valami boldogan vett. Persze volt magyarázat is: kellett az első hely a téli tabellán, és mivel tudtuk, hogy a Sopron is veretlen lesz, meg mi is, így a lehető legjobb pontarányt kellett megszereznünk, mert döntetlen esetén azt nézik. Amúgy nem úgy tűnt, hogy nem lesz meg, mert a lányok sorra szerezték a pontokat, folyamatosan nekünk harsant fel a taps, én legtöbbször annak örültem, ha a Horváth Zelmira nevet láthattam a kijelzőn.
Ugyan Alízt sokszor leteremtették azért, mert röplabdázott, de volt egy helyzet, ahol azt hiszem, nagyon jól jött a tudása. A pálya közepe előtt állt úgy egy-másfél méterrel, Dorina pedig kissé túl hosszan dobta neki a labdát. Alíz szerintem tudta, hogy ha elviszi a lendület a labdával együtt, akkor visszajátszás lesz belőle, így leguggolt, úgy fogta meg a labdát, és a hasához szorítva bukfencezett vele egyet. A legtöbben lefagyva nézték a röplabdás gurulást, vagyis azt, amikor az egyik lába oldalra kiállt, és ezt kinyújtva áll fel a végén, a másikon rugózik. Már az, ahogy csinálta fájt, legalábbis nekem, mert ahhoz, hogy egy lábán támasztva felemelje az egész testét, ahhoz erő kellett, de úgy, hogy a másikat kinyújtotta, és nem hajlította be.
Elsőként Kisalíz kapott észre, így Alíz angyon gyorsan bepasszolta neki a labdát, aki center módjára bevitte és bedobta.
- Szép gólpassz! - kiáltott Gáll.
Szép is volt, meg a többi meccs is, ugyanis a lányok mindenkit megvertek. A Kecskemétet, a Debrecent, a Miskolcot, a Nyíregyházát, a Hódmezővásárhelyt, a Győrt és a Szegedet is. Oké, Szeged elleni harc érdekes volt, de végül megnyerték.
Továbbra is veretlenek.
- Mielőtt még akármelyikőtök is elgondolkozna azon, hogy orvos lesz, közlöm, hogy a bőrnek három rétege van! - szólt közbe Kisalíz, megelégelve a dolgot.
- Mondtam!
- Én hétnek tanultam. - duzzogott Kiki.
- Ciki. Kivel is játszunk? - terelte el Alíz a beszélgetést.
- Győrrel nem? - kapcsolódott be Dorina.
- Az ETO-ban úgyis a kézisek a jók. - döntötte el Kisalíz.
- Vélemény az van. De amúgy az ETO-val, vagy a Győrrel? Nem mindegy.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállam, de annyira nem is érdekelt, ki az ellenfél.
Miután körülbelül kiveséztük a témát a busz egy része elcsendesedett, hiszen a társaság már vagy öt óta ébren volt. A legtöbben zenét hallgattak, de volt olyan, aki tableten nézett letölthető filmet.
Győrbe érve kiderült, hogy a lányok vagy hat csapattal játszanak aznap, mire egyértelműen felsóhajtottak, és legtöbben az ajtó felé nézelődtek.
- A pálya fél óra múlva a miénk, öltözzetek! - adta ki Gáll a parancsot, mi meg jobb híján őt követtük a lelátóra. A Nyíregyháza és a Kecskemét harcoltak éppen a pályán.
- Gyerekek, ingyenmozi van. - jelentette ki Barna a pályára nézve, ahol éppen tíz lány ugrált a labdáért.
- Azért csináljunk úgy, mintha hűségesek lennénk. - tette hozzá Kiki.
- Könnyű nektek, a ti csajotok nem jön ki mindjárt hátulról. - jegyeztem meg, de azért csatlakoztam a lánymeccs bámulásához.
- Azért szerintem téged sem kell félteni. - nézett rám Barna.
A lányoknak tényleg nem kellett sok, már jöttek is ki, a kék-fehér mezben meg a sárga melegítőfelsőben. Alíz a lelátó tetejéről hozzám vágott egy zacskót. - Segíts. - kérte.
Már elég jól tudtam, hova kell neki rakni az izomcsíkokat, így mindet felragasztottam gerincre-vállra. A medencevédőjét is fel kellet húzni még kissé.
- Úgy nézel ki, mint egy hadirokkant. - vettem oda neki a véleményem.
- Arra gondolj Dani, de mindig arra gondolj, amikor ez a szar leszedte a szőrt a lábadról. - világított rá egy nem túl kellemes emlékre.
Régebben nekem is kellett hordanom a vádlimon ilyen izomszorítót, és egyszer túl erősen nyomtuk rá, amikor levettem, akkor pedig egy furcsa, cikkcakkos alakban szedte le a szőrt a lábamról. Mivel nyár volt, nem maradhatott így, ezért Alíz elrángatott egy kozmetikushoz, aki elég furcsán nézett rám, amikor rájöttem, hogy a gyanta igenis fáj. Alíz egy ideig basztatott is vele, hogy akkor most legalább tudom, mit él át ő.
- Nagyon vicces vagy. - közöltem vele, mire csak mosolygott.
- Lányok, negyed órátok van, és melegítünk! - kiáltotta Gáll. A pályáról már jöttek le a játékosok.
Alíz a ruhám ujjával szórakozott, ide oda tekergette a póló szélét. Tudtam, hogy ideges, és ezzel vonja el a figyelmét, de azért el kell mondani, nem hagyott hidegen a mozdulat. Gondolom, mindezt észrevette, amikor magamhoz húztam, és átfogtam a derekát.
- Gyerekek, ha pornót akarok, akkor azt légyszíves hagyjátok meg a netnek, nem itt élőben vagyok rá kíváncsi. - jegyezte meg Barna.
- Ja, közszeméremsértésért lecsuknak titeket. - tette hozzá Kiki.
- Összefogtak ellenünk. - suttogta Alíz röhögve.
- Lehet.
A bemelegítés után egymás mellett álltak a pályán, a vonalon, és várták az engedélyt a bevonulásra. A kezdőcsapat játékosai Alíz, Tünde, Kisalíz, Dorina és Flóra voltak, ebből ketten nagyon magasak (Flóra és Dorina), Tünde középmagas, de a két Alíz nagyon alacsony. Oké, Kisalízt nem tudom, hány centi lehetett, de Alíz 155 centit számlált, és mivel üt centi minimum van közöttük, így valahol 150 körül lehetett.
- Frissítettem a facebookon, hogy meccsen vagyunk. Most jön a twitter. - közölte Barna.
- Kép van hozzá? - kérdezte Kiki.
- Persze, mit is képzelsz rólam? - kérdezett vissza amaz.
A meccset néztem, ahol Alíznak kellett ugrania, amit sosem értettem, elvégre ő szinte a legalacsonyabb, és mellette mindig magasabb ugrik. Hát, nem is szereztük meg a labdát, az ellenfél irányítója (a meze hátulján M. Fanni névvel) vitte a labdát, de nem sikerült bedobnia, mert Dorina olyan sapkát nyomott neki, hogy kedvem lett volna felugorva éljenezni. A labdát megszerző Tünde rögtön Alíznak passzolta le, aki lévén irányító, vitte-vitte a pálya másik feléig. A labdát a teljesen üresen álló játékosunknak, Flórának dobta, és ezzel elérte, amit akart: minden kecskeméti Flórára rohant, aki könnyen visszadobta Alíznak, aki így, hogy a saját védőjét is lerázta, egy hárompontossal kezdte a meccset.
A Kecslemét egészen szépen játszott, technikai hibájuk nem sok volt, de látszott, hogy nincsen sok meccsgyakorlatuk, nem szokták meg a dolgot. Alízéknak meg hát... Egy elég összeszedett, jó képességekkel rendelkező csapat, akik zsinórban háromszor másodikak a bajnokságon. Látszott is a különbség, Gáll szinte egyszer sem cserélt, amit a padon ülő öt lány nem valami boldogan vett. Persze volt magyarázat is: kellett az első hely a téli tabellán, és mivel tudtuk, hogy a Sopron is veretlen lesz, meg mi is, így a lehető legjobb pontarányt kellett megszereznünk, mert döntetlen esetén azt nézik. Amúgy nem úgy tűnt, hogy nem lesz meg, mert a lányok sorra szerezték a pontokat, folyamatosan nekünk harsant fel a taps, én legtöbbször annak örültem, ha a Horváth Zelmira nevet láthattam a kijelzőn.
Ugyan Alízt sokszor leteremtették azért, mert röplabdázott, de volt egy helyzet, ahol azt hiszem, nagyon jól jött a tudása. A pálya közepe előtt állt úgy egy-másfél méterrel, Dorina pedig kissé túl hosszan dobta neki a labdát. Alíz szerintem tudta, hogy ha elviszi a lendület a labdával együtt, akkor visszajátszás lesz belőle, így leguggolt, úgy fogta meg a labdát, és a hasához szorítva bukfencezett vele egyet. A legtöbben lefagyva nézték a röplabdás gurulást, vagyis azt, amikor az egyik lába oldalra kiállt, és ezt kinyújtva áll fel a végén, a másikon rugózik. Már az, ahogy csinálta fájt, legalábbis nekem, mert ahhoz, hogy egy lábán támasztva felemelje az egész testét, ahhoz erő kellett, de úgy, hogy a másikat kinyújtotta, és nem hajlította be.
Elsőként Kisalíz kapott észre, így Alíz angyon gyorsan bepasszolta neki a labdát, aki center módjára bevitte és bedobta.
- Szép gólpassz! - kiáltott Gáll.
Szép is volt, meg a többi meccs is, ugyanis a lányok mindenkit megvertek. A Kecskemétet, a Debrecent, a Miskolcot, a Nyíregyházát, a Hódmezővásárhelyt, a Győrt és a Szegedet is. Oké, Szeged elleni harc érdekes volt, de végül megnyerték.
Továbbra is veretlenek.