2015. július 4., szombat

Negyedik fejezet

Tudom, rövid lett... Viszont, csak hogy ne haragudjatok rám, írtam egy szupercuki részt, csak az az igazság, hogy a cselekményben az még nem most következik -.-. Így elég nehezen ráztam magam vissza ebbe az időzónába. Remélem azért ez is tetszeni fog, és nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb... Az én életem történt pár update... Beiratkoztam a gimimbe (vigyázz, matek szak, jövök), vörös lettem... ésmégmás <3 :D. Jó olvasást!

Éppen teljes nyugalomban ültem a kanapén, és dirigáltam Balázsnak, hogy indítsa már el a CSI: Miamit, aki persze pofázott, hogy nem érzékel a lejátszó, amikor a telefonom őrült csörgésbe kezdett mellettem. Lassan kezdett el rezegni a dohányzóasztalon, haladt a széle felé, én pedig hősiesen kaptam fel a - nem tudom, milyen mértékben - törésbiztos IPhone-t, amelynek képernyőjéről Alíz nézett rám.
- Hát te? - kérdeztem.
- Mit csinálsz? - kérdezte szintén köszönés nélkül.
- Miamit akarok nézni. De nem úgy tűnik, hogy elindul. - válaszoltam.
- Jó, mert akkor átmegyek. Reméltem, hogy nem a Szerelmünk lapjai-t nézed.
- Miért nézném a Szerelmünk lapjait?
- Hát valahogy így képzeltelek el szakítás után. - válaszolta.
- Dani, nem indul el a DVD. Most mi a szart csináljak? - kiabált Balázs idegesen.
- Jó, akkor gyere. Nézek veled romantikus filmet, ha a gondolatmeneteddel erre akartál kilyukadni. - tettem le a telefont, majd Balázsra néztem. - Akkor NCIS-t nézünk.
- Felőlem. Abban hol is tartunk?
- Megnéztük a négy per egyet. A második jön.
Balázs elővette a megfelelő DVD-ket, és betette a lejátszóba. Én elterültem a kanapán a már odakészített chips-szel, alig hagyva helyet akárki másnak is. Balázst nem igazán zavarta a dolog, felült a kanapé háttámlájára, és a lábát a combjaimon támasztotta meg.
Már majdnem elfogyott a kaja amíg Alíz megérkezett. Világoskék famer rövidnadrág volt rajta fekete pólóval, hosszú világosbarna haja pedig a vállára hullott. Mikor belépett abban a pillanatban vetette le a fehér tornacipőjét, és a kanapé mellé hajtotta le.
- Dani dobd arrébb magad. - közölte köszönés gyanánt, majd kérdés nélkül ráült a térdemre, ami eléggé fájt, tekintve, hogy bár minden előzetes élményem szerint puha a segge, azért volt egy súlya, a térdem meg sose volt erős, tekintve, hogy repedt már meg. - Miért ezt a szart nézzük? - kérdezte.
- Mert ez egy jó sorozat. - vágta rá Balázs.
- Szerintem szar, kiszámítható, hogy minden részben valami hajós cucc van. És mindig happy end van.
- Mint minden CSI-ban.
- De ez NCIS. A CSI legalább jó. Főleg a Miami, bár Horatio néha az agyamra megy. - fejtette ki a véleményét.
- Jó, akkor mit akarsz? - kérdeztem rá, mert ha nem, akkor csak mondaná-mondaná tovább, ahhoz pedig nem volt kedvem.
- Homeland. - vágta rá.
- Az a sorozat mindig felbassza az idegeimet ha meglátom a tévében.
- Én meg csak az első részt láttam belőle, de...
- De kevesebb benne a szex mint A Trónok harcában ezért abbahagytad. - fejezte be Alíz helyettem. - Hajlandó vagyok első évadot nézni, bár már rég nem ott tartok.
- Nem nézek veled semmiből első évadot, mert lespoilerezed az egészet. - közölte Balázs.
- A tv-ben látod. Ott már a harmadik évad megy... annak is a vége. Főleg nem én, aki a másodikig látta.
- Jó, elég legyen, akkor kalandozzunk el Carrie és Brody még nem létező, de hamarosan kibontakozó románcában. - közöltem, majd felültem, aminek hatására Alíz a kanapéra huppant, és azonnal elfoglalta a helyem, Balázs pedig kinyújtotta a lábát.
Megkerestem a Homeland első évadának DVD-jét, majd kiválasztottam a második részt. Igazából sosem tűnt rossznak, mivel a szerzőpáros előző sorozatát, a 24-et végignéztem, és az tetszett, ez pedig hasonlóak tűnt, csak politikai thrillernek állították be. Alíz megőrült érte, amióta csak megtalálta, nekem pedig a legtöbb napom a sorozatról való hadoválása tette kevéssé elviselhetővé.
Elkezdtük nézni, és valahogy megfértünk a kanapén hárman. Alíz a kinyújtott lábait az asztalon pihentette. Szép lábai voltak, sose tagadtam. A termetéhez képest aránylag hosszúak, a vádlija vékony volt, a combja felső része kissé húsosabb, de hívogató. Akaratlanul is megpihent rajta a tekintetem, és mivel Alíz a sorozatot nézte, nem volt okom aggódni, hogy észreveszi.
Aztán rájöttem, hogy elég beteg a hozzáállásom, elvégre mi csak barátok vagyunk, nem legeltethetem rajta csak úgy a szemem. Így innentől kezdve igyekeztem a filmre koncentrálni.

Este zuhanyzás után éppen be akartam kapcsolni valami filmet, amikor kopogtak az ajtón. lazán kikiáltottam egy "tessék"-et, mire Balázs lépett be. Nem is kertelt sokat, belecsapott a közepébe.
- Látom rajtad a szexmentes napok tüneteit.
Hirtelen nem tudtam hová tenni a megnyilvánulását de lehuppantam az ágy szélére és kényelmesen hallgattam, mi a szart is akar.
- Ahogy rá néztél. Szerintem észrevette.
Megvontam a vállam.
- Dani, én teljességgel megértem, hogy szakítottatok, de szerintem kár lenne szétbaszni a barátságotokat. Maximum ha szerelmes vagy belé.
Erre sem tudtam igazán mit mondani, Balázs is levágta, kiment, én meg egyedül maradtam a gondolataimmal.

Másnap reggel hétfő volt, amit mindig is utáltam. Igen hülye hangulatban keltem, elegem volt a világból. Suliba menni meg főleg nem volt kedvem, de hát ez az élet alapon előszedtem valami ruhát a szekrényből és elmentem zuhanyozni. A meleg víz valamivel jobb kedvre derített, de így se éreztem túl rózsásan magam. Alapfelállásban ilyenkor Eszter körül jártak a gondolataim, de hát ezt el kellett vetnem a szakításunkra való tekintettel. Bevallom, hiányzott a helyzet, hogy akkor mi most járunk, hogy átjön délután, vagy én megyek. Egyszerűen egyetlen veszekedéssel megszűnt az életemből.

Csütörtök felé lazán elegem lett a hétből. Áprilist írtunk, minden tanár szarrá hajtott minket, hurrá. Alízzal szinte minden este beszéltem, egyedül enap nem sikerült, valamiért nem lépett fel. Keservesen lehajtottam a laptop tetejét, és úgy döntöttem, se nőm, se legjobb haverom, inkább kiverem magamnak.

Szombaton a kertben ültem, a sufni falának dőlve, amikor kinyitódott a kerti kapu. Illetve csak hallottam, hogy nyílik, de különösebben nem is érdekelt, gondoltam anyu jön haza. Az ismerős léptek meghallása után azonban rögtön tudtam, hogy ez nem csak az lesz. Amikor felnéztem, máris nem láttam a napot. Alíz volt az.
Sírva borult a nyakamba, amit nagyon nem értettem, de átöleltem. Sőt, mi több, magammal is húztam, így végül a földön fekve öleltem át, ő pedig tovább sírt mellettem fekve. Fogalmam sem volt, mi történhetett vele, de nem tűnt olyannak, akitől ezt éppen meg tudom kérdezni. Mikor kicsit alábbhagyott a sírása, azonban muszáj volt megszólalnom.
- Mégis mi történt? - kérdeztem, majd beugrott a legkézenfekvőbb indok - A Szőkegyerek?
- Ő. - válaszolta és újra kitört rajta a sírás.
Erre nem tudtam mit mondani. Az a gyerek Alíz nagy szerelmes volt már évek óta, folyamatosan ki volt bukva, hogy a srácot biztosan nem érdekli ő, nagyon sokszor volt miatta rossz kedve, de a sírás távol állt tőle.
Percekig feküdtem, átölelve őt. A könnyei már átitatták a pólómat, mire végre felült, a sufninak vetette a hátát, és átkarolta a lábait.
- Írtam neki egy levelet. Leírtam benne, hogy szeretem, és hogy eddig nem mertem elmondani. Szerdán adtam oda neki, mert csütörtökön szünnap volt. Gondoltam lesz ideje gondolkozni. Ma Zsüfi megkérdezte tőle, hogy akkor most mi van. - olyan monoton hangon darálta, mintha tudná, hogy csak fél perce van, és kitör belőle a sírás.
- És mi van? - sürgettem meg a választ, bár abban biztos voltam a reakció alapján, hogy össze nem jöttek.
- Barátnője. - nézett rám.
Nem akartam kimondani neki, hiszen ő is tudta, hogy szórakozott vele a gyerek. Hiszen, teljesen félreérthető jeleket adott neki, ezek alapján én is azt mondtam volna, hogy odáig van érte. Nem. Gondolom a csajával távkapcsolat volt, és a tesztoszteronszintjét meg nem tudta levezetni másképpen. Alíz meg ott volt.
Igazából nem tudtam mit mondani neki. Ő sosem ítélkezett a tetteim felett, maximum utólag, ha megbántam, én sem mondhattam azt, hogy nem kellett volna megírni azt a levelet. Abban azonban biztos voltam, hogy a srácot egyszer péppé verem, ha lehetőségem lesz rá.

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hát, ez tényleg rövid lett. :( Pedig én napestig tudnám olvasni, mert még mindig olyan lenyűgöző, és jó visszatérni Daniékhoz.
    És ne már, hogy a Szerelmünk lapjai így le lett hurrogva. :D (Bár jobban belegondolva, az még nekem is túlságosan csöpögős, és nyálas...) Fúúú, egyébként mennyire egyetértek, Horatio engem is ki szokott kergetni a világból. És szerintem egyébként tök jó, hogy ilyen mindennapi dolgokat is beleírsz a történetbe.
    És, te jó ég. Nem elég, hogy Danj szakított (bár őt ez nem rázta meg különösebben), de most még a Szőkegyerek, Alíz szerelme is reménytelenné vált. (És most egy filmben az jönne, hogy Dani és Alíz összejönnek, blablabla, de ezt a történetet az ÉLET írta. Szóval gőzöm sincs, mi lesz, tehát várom a kövit – ami remélhetőleg hosszabb lesz. ;))

    Maffia

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Tervezek hosszabbat és mint mondtam a szupercuki részek megvannak :D Igen, az élet írta, és éppen ezért éreztem magam baromi nagy gengszternek, amikor lespoilereztem az egészet Stellának, aki kiakadt :D
    Köszönöm, hogy itt vagy, bár nem érdemlem meg, hogy legyen egy olvasóm, aki így kommentel és így folyamatosan ír nekem :)

    VálaszTörlés