Nyolcadik Fejezet

Sziasztok,

Újra itt vagyok, ezúttal a szokásos csütörtöki megjelenés előtt egy nappal, mert holnap reggel táborba megyek, és így nem lesz időm kirakni ezt, mert persze nem lesz wifi (telefonról tudnám megoldani), és a gépem természetesen nem viszem. Ti mentek valamilyen táborba?

Jó olvasást! :)

Zalai Hírlap 2014./április 29-e, Kedd
Vereséget szenvedett a ZTE NKK utánpótlás csapata vasárnap

Horváth Zelmira csapata egy kemény és éles 78:69 pontarányú meccsben kapott ki a Sopron Uniqua ligától. Gáll Tamás szerint számítottak a vereségre, és igyekeznek korrigálni a hibáikon.

Zala megye egyetlen NB1-es, utánpótlás kosárlabda-csapata ismét a második helyen végzett a magyar bajnokságon. Mint az elmúlt években, idén is a Sopron Uniqua Liga utasította maga mögé, azonban javul a pontarány. Gáll Tamással Havasi Panna beszélgetett.

Havasi Panna: Tavaly ugyanígy második helyezést ért el a csapat a magyar bajnokságon, bár akkor még más felállásban játszottak, a vesztes meccs pontaránya pedig 102:81 volt. Ehhez képest hatalmas haladás a kilenc pont különbség. Mit gondol, milyen volt a meccs?

Gáll Tamás: Azt kell mondjam, az elején magabiztosan elhúztunk, de sajnos engedtünk. Voltak hiányosságaink, a csapatkapitányunk (Horváth Zelmira, 13 - a szerk.) lába például nem volt egészen jól, fájlalta, a játék gyakorlására pedig nem volt elég időnk, a lebetegedések miatt, de igyekeztük a legtöbbet kihozni belőle. Az Uniqua liga ellen általában az a baj, hogy a játékosok elkönyvelik a vereséget, pedig nem kellene, jó példa erre a vasárnapi mérkőzés.

H. P.: A felállás a szokásos kezdőcsapata volt, ahogyan a cserék is. Nem tervezett valami hirtelen csavart, egy új játékost, hogy az ellenfél meglepődjön?

G. T.: Nem, nem akartam megzavarni őket egy olyan játékos pályára rakásával, akivel nem gyakoroltuk össze, szegények így is eléggé idegesek voltak a meccs miatt. Arra jutottam, hogy a szokásos kezdőcsapatom nagyon jól működik együtt, tényleg csodálatosak, ahogyan játszanak, panaszom nincs rájuk, mert az országos bajnoki második hely nagyon nagy dolog.

H. P.: Hogyan kezelik a játékosok a hirtelen és fiatalom jött népszerűséget?

 G. T.: Az a jó a népszerű sportolókban, hogy nem telnek el maguktól annyira, mint például egy énekes. Nekik hetente hétszer edzésen meg kell nekem mutatniuk, hogy odavalóak, ahol vannak, és ha büszkék magukra, jogosan büszkék. De nincsenek eltelve. Én látom őket, ha kimennek a stadionból, már nem az a téma, hogy ki milyen jó, hanem hogy ki milyen filmet látott előző este. Természetesen vannak olyan játékosok, akiknek nehezebb megküzdeniük ezzel, rájuk több fény irányul. Ilyen a csapatkapitányunk, aki eddig huszonhárom interjút számlál, pedig még csak tizennégy éves, az egyik védekezőjátékos, Varga Tünde, és a rendszeres büntetődobónk, Alíz is. A fiúcsapatban több ilyen van, őket inkább a lányok imádják, így szerencsére mindig van szurkolótábor.

H. P.: A csapat folyamatosan - megalakulástól kezdve - a legjobbak között van, a játékosokat szerződések kötik a ZTE-hez. Mondana erről pár szót?

G. T.: Amikor a csapat idekerült, a legtöbb játékos öt éves volt. Voltak akikhez több remény fűződött, volt, akihez kevesebb. Voltak óriási meglepetések. A csapatkapitányunk (Horváth Zelmira - a szerk.) már akkor - korához képest - nagyon jól játszott, de alacsony volt, és gondoltuk, hogy alacsony is marad. Természetesen bekerült a csapatba, leszerződtettük, ekkor volt öt éves, és ő lett a csapatkapitány, de kockázatos vállalkozás volt. Mára átlagmagas, és profi szinten játszik. Már akkor indultak versenyeken, és már akkor látszott, milyen jók együtt. A siker töretlen, ez annak az eredménye, hogy mindenkihez fűztünk reményt, de ugyanakkor a kihúzó, nem idevaló emebrek már nem játszanak nálunk. 
H. P.: A ZTE NKK Zala megye egyetlen NB1-es U22-es csapata, az utánpótlásuk szintén a bajnokságon játszik, U14-es kategóriában. 
G. T.: Igen, a kisebb lányokkal éppen az U14 utolsó évének végét tapossuk, jövőre ők is U16-osok lesznek, amely - ha kell is említenem - a legnézettebb női-kosárlabda kategória. Eddig - mint már mondtam - kiválóan szerepeltek, az U16-ban azonban új csapatok is lesznek, akik taktikailag máshogy játszanak, mint mi, valamint erősebbek nálunk, így arra a nyár folyamán fel kell készülnünk.
H. P.: Ha már nyár - Lesznek edzések a szünetben? 
G. T.: Lesz, bár lényegesen kevesebb. Hetente egy, és természetesen kihagyhatóak, hiszen a játékosok is nyaralnak, nem ehhez kell igazítani a vakációt. Meccsek is lesznek, vegyes, valamint streetball bajnokságokra neveztünk. Tulajdonképpen ezért edzem együtt a lány és a fiúcsapatot, hogy a vegyes meccsek alkalmával is tudjanak domborítani. 
H. P.: Jövőre pedig U16-ban folytatják. Mit gondol, az ő szezonjuk sikeresebb lesz, mint anno a ZTE NKK-é?
G. T.: Anno amikor a mostani "nagy" csapatom játszott keményebbek voltak a feltételek, más volt ez a sportoló világ, mint most. Ők akkor a bajnoki ötödik helyet foglalták el, de a mostani csapattól egy harmadikra minimum számítok. 
H. P.: A ZTE NKK U22-ben a nyolcadik helyem végzett. Mit szól ehhez Horváth Zsófi csapata?
G. T.: Jobbra számítottam, hiszen ismerjük az ellenfeleinket, de itt is tele voltak a lányok sérülésekkel, a képeken is nagyon jól látszik, hogy Virág egész testén rögzítőszalagokat visel, Ambrus pedig ezen szezonban csak két meccsen játszhatott. Nem elégedettek, de ha belegondolunk, tartották a szintet, nem lettek se rosszabbak, se jobbak. Ez nem pozitív és nem negatív, teljesen semleges. Jövőre velük is odacsapunk.
H. P.: Mi a helyzet az U16-os fiúkkal? 
G. T.: Bán Daniék (14, csapatkapitány - a szerk.) csapatának még lesz egy meccse hétvégén, illetve egy vendégszereplés Szekszárdon. Ha mind a kettőt nyerik akkor egy negyed-harmadik helyért mehetnek Budapesten, ha a Szekszárdot veszítik, akkor is mehetnek, de ha már a most hétvégit veszítik, akkor automatikusan az ötödik-hatodikért versenyeznek. Ha mind a kettőt veszítik, akkor hatodikak lesznek. Meg vagyok elégedve az ő teljesítményükkel is, bár a szezont veszteségekkel kezdték, sikerült felhozniuk. 
H. P.: Mik a jövőre kitűzött célok?
Először is a jövőbeli U16-osaink eredményes kezdése a kategóriában, mert ilyenkor csak elkezdeni nehéz, a fiúk harmadik helye, ZTE NKK-nak pedig a sikeres felépülés - több játékos sérült. A férfi csapatnak (ZTE KK - a szerk.) pedig tartani a bajnoki helyet. 

Az étkezőasztalnál ülve olvastam az újságot kedd reggel. Gállal jó sokszor csinálnak interjút, mindig megnézem őket, már csak azért is, hátha említenek benne. Itt sem volt másképp, a képet azonban nem rólam, hanem Alízról és Kíráról mellékelték, ahogyan Alíz ugrik, Kíra meg megpróbálja kiütni a kezéből a labdát. Alíz szinte spárgában van, olyan terpeszben ugrott fel, mögötte Kíra arcán látszik a koncentráció. A képaláírás: "A ZTE csapatkapitány Horváth Zelmira (kék-feérben) támad, de a védő (Kelemen Kíra, Sopron Uniqua Liga) sem marad el." Gyorsan dobtam egy sms-t Alíznak, hogy csekkolja az újságot, de aztán rájöttem, hogy ő már elindult a suliba, úgyhogy valószínűleg csak délután tudja megnézni.
Háromnegyed nyolc körül én is elindultam, azzal a tudattal, hogy úgysem kések el, az lehetetlen, hogy olyan szerencsétlen legyek. A sarkon mentem éppen, amikor nyolcat ütött az óra, de arra már úgy voltam vele, hogy ha kések, akkor késsek méltósággal, így nem futottam vagy ilyesmi. Kényelmesen gyalogoltam, mint akinek fogalma sincs róla, hogy éppen elkésik.
Nyolc óra tizenkét perckor értem be az osztályba, amit az éppen feleltető Kassai döbbent - akkor mégsem hiányzó? - tekintettel értékelt, Kiki pedig összehúzta magát, ami nem jött össze neki, a száznyolcvankilenc centijét tekintve.
- Mégis mire véljem, hogy Kovács - bökött Kiki felé - szerint Bán lázas, de amaz negyed óra késéssel besétál az órámra?
- Úgy tanárnő... - próbáltam improvizálni - hogy még egyszer megmértük, és rájöttünk, hogy nem ráztuk fel rendesen.
- Szórakozol velem, fiam? - ordított Kassai. - Mégis mit képzelsz, kivel beszélsz?
- Tanárnő én csak magyarázatot adtam a késésemre, ne tessék haragudni. - közöltem. Kiki annyira röhögött rajtam, hogy majdnem én is elmosolyodtam.
- Nem érdekel fiam, anyád biztosan nem hülye! Ülj a helyedre, igazolatlan, és kérem az ellenőrződet! - csapott az asztalra.
Miután ledobtam a helyemre a táskámat, kivittem az ellenőrzőmet, Kassai beírt, és már kaphattam is vissza. Szépen kezdődik a kedd reggel.
A többi óra viszonylag gyorsan elment, minden szünetben házit másoltam, nagyon becsületesen még a számolást is leírtam, nem csak a végeredményt, majd miután az aznapi szenvedésnek vége lett, mehettem kajálni aztán edzésre.
A menzán már csak a nagyon későn ebédelők és a hetedik órások voltak bent. A konyhások boldogan néztek fel, amikor megjelent a mi osztályunk, mivel mindannyian tudták, hogy kedden az utolsó csapat a 9/b., és ezzel vége a kiszolgálásnak. Persze nem az történt, hogy összetartó osztályként egy asztalhoz ültünk, nem. Nálunk ez úgy megy, hogy a legtöbb lány leül valahova, és várják, hogy esetleg mások is odajöjjenek, mi fiúk tőlük távolabb, az osztály harmadik része, Petra, Brigi és Panna pedig hármasban ülnek valahol. Na, ma az volt a helyzet, hogy Panna és Brigi hiányoztak, mert valamilyen tanulmányi versenyen voltak, így Petra egyedül ült a helyén.
- Hé. - löktem meg Kikit. - Odamegyek hozzá. - böktem Petra felé.
- Menj. - vonta meg a vállát.
Átvittem a tálcám Petrával szemben, aki igencsak meglepődött.
- Szia. - köszönt halkan. - Milyen versenyen vannak Brigiék? - nem akartam csak úgy csendben ülni vele szemben, és tudtam, hogy ő nem fog kezdeményezni, ha pedig sokat várok, és utána kérdezek, az nem jön ki jól.
- Szia. - nézett fel a levesből. - Matek.
- Te hogyhogy nem mentél? Te is jó vagy matekból.
- Nem tudtam eljárni a felkészítőkre, mert akkor táncórám volt. - válaszolta csendesen, nehogy valaki meghallja.
- Táncolsz? Milyet? Hiphop?
- El tudod te azt képzelni rólam? - kérdezett vissza, mire egyszerre elröhögtük magunkat. - Klasszikus balett és Jazzbalett.
- Hova jársz? Mármint, egyesület?
- Albatrosz. A VMK-ban van az edzés.
-Alíz is oda járt. Pont erre a kettőre. - mosolyogtam.
- Én próbáltam a társastáncot, de az valahogy nem az én asztalom volt. Most így - piszkálta meg a haját - Egyéni és csoportos kategóriában versenyzek, de ezt szeretem.
- Nézd, legalább lesz valaki az osztályból, aki tud táncolni. Majd a szalagavatóra jól fog jönni.
- Az biztos. - bólogatott mosolyogva.
Innentől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal végigbeszélgettük az ebédet. Szó volt a táncról, majd ő kérdezett a kosárról.
- És nektek hol van edzés?
- Hát, sokszor itt a tornateremben, de van, hogy a Munkacsarnokban, legritkábban meg a sportcsarnokban.
- És akkor ti vagytok a ZTE...
- ZTE KK U16-os utánpótlás.
- És mit takar mindez? - kérdezte.
- Zalai Torna Egyesület Kosárlabda Klub vagy Keret Under 16, tizenhat alatti utánpótlás.
- Teljesen logikus. - mondta, mire elröhögtük magunkat.